Örömteli Anyaság

"Az anyai szeretet minden. Az hozza világra a gyermeket..."

Éjszakai felriadás - Pavor nocturnus

2016.04.18.

Éjszakai felriadás - Pavor nocturnus

Mi a különbség az éjszakai felriadás és az éjszakai rémálom között?
Szülőként átélve szinte semmi. Mindkettő riasztó látvány a szülőnek és félelmetes érzés a gyermeknek... Fontos tisztáznunk, hogy az éjszakai felriadás és az éjszakai rémálom két különböző dolog.

Az éjszakai felriadás; másnéven: pavor nocturnus, az alvászavarok közé tartozik, mely elsősorban  kisgyermekkorban fordul elő a leggyakrabban. 
Tünetei  drámaiak, ijesztőek lehetnek a szülők számára, főleg a tehetetlenség-érzés miatt. Általában az éjszaka első felében, éjfél előtt szokott megjelenni. Jellemző rá, hogy a gyermek felriad, nyitott szemmel , ijedten, mereven néz előre, pánikszerű félelem fogja el, sikoltozik, kiabál, dobálja magát.
A kiabálás inkább összefüggéstelen szavakat jelent, melyekből messze menő következtetéseket nem vonhatunk le. Sokszor sír, a szülő nem tudja semmivel megvigasztalni. Ilyenkor hevesebben ver a szíve, izzadt a teste, remeg, szaporán veszi a levegőt.
A szülő azt veheti még észre, hogy gyermeke nem teljesen éber, szólításra nem válaszol, sőt, ez sokszor tovább fokozza a félelmét.
  Mindez kb.  10-15 percig tart, utána ismét visszaalszik, és másnap nem emlékszik semmire.
Ezt az magyarázza, hogy pavor nocturnus során a gyermek mélyalvásban van, amelyben nem álmodik.
Gyakori lehet még, hogy a tünet alvajárással együtt jár.
A pavor nocturnus, vagy az alvajárás az átlag gyermekpopuláció 15%-ban legalább egyszer előfordul. Kisgyermekkorban kezdődik a leggyakrabban, és serdülőkorra általában elmúlik.
Családban halmozódhat az előfordulása, 80-90%-ban valamely családtagnál már volt ilyen tünet gyermekkorban. Ezt érdemes kideríteni nagyszülőktől.

Mi okozza az éjszakai felriadásokat?

  • stresszes helyzetek, változások a gyermek életében(bölcsi, ovi, sulikezdés)
  • életkorához képest túl kevés alvás
  • nem a megszokott alvási körülmények (új hely, nyaralás)
  • lázas állapot (betegség miatti levertség)
  • erős zajok vagy fények (felzaklató film,esemény)
  • megnagyobbodott orrmandula
Mit tehet a szülő ilyenkor?
Fontos kihangsúlyozni, hogy bár félelmetesnek tűnik, az éjszakai felriadások önmagában nem ártanak a gyermeknek.
Ezért ne keltsünk félelmet a gyermekben.
Hajlamosít a pavorra bizonyos légzésproblémák megléte is, azaz a nehéz légzés okozta fulladásérzés is kiválthatja. 
- A délutáni, esti órákban már inkább olyan (levezető) tevékenységet végezzen a gyermek, mely nem annyira kimerítő a számára. A kimerültség következtében ugyanis a mélyalvásban töltött idő hosszabb lesz, így megnő az esélye a felriadásnak.
-  A délutáni alvás-pihenés is pozitív hatással lehet, így szintén csökkentjük az esélyét az esti túlzott kifáradásnak.
- Próbáljuk csökkenteni a tévé és a számítógép képernyője előtt töltött időt.
-  Az esti lefektetés mindig történjen időben! Szellőztessünk ki, legyen megfelelő a hőmérséklet. Sokat segíthet, ha elalvás előtt még egy kis beszélgetésre, meseolvasásra, dédelgetésre jut idő.
Ha nem sikerült megelőzni a felriadást, akkor arra törekedjünk, hogy minél hamarabb vissza tudjon aludni a gyerek. Ne ébresztgessük, ne oltsuk fel a villanyt. Öleljük, és vigyázzunk rá, hogy ne érhesse fizikai sérülés , tegyük biztonságossá a környezetét, s várjuk, hogy véget érjen a felriadás.
Az esetek többségében a fent leírtak elegendőek a pavor nocturnus kezeléséhez, más kivizsgálásra általában nincs szükség.
Ha túl gyakorinak ítéljük meg a felriadásokat:
- érdemes naplót vezetni az aznapi eseményekről is.
- érdemes fül-orr-gégészeti vizsgálatra elmenni, mivel a kiváltó okok között  lehet még a megnagyobbodott orrmandula is.
Előfordulhat az is, hogy a tünetek hátterében érzelmi okok állnak: szorongás vagy depresszió, ilyenkor ajánlott pszichológus tanácsát kérni. 
Az éjszakai rémálom (más néven: incubus, lidérces álom).
Ez leginkább az alvás második felében, hajnalban jelenik meg, abban a felületes alvásszakaszban, melyre jellemzőek az álmok.
Fő tünete, hogy a  itt egy rossz álom után megtörténik a  felébredés, a gyermek  szorong, félelemmel teli álmokról számol be.
 Kisgermekeknél 3-6 éves kor között a leggyakoribb, kamaszkorra itt is csökken az előfordulás.

Mi okozhat rémálmokat?

  • Stressz
  • Trauma, negatív életesemények
  • Félelem (akár gyerektől, felnőttől, állattól)
  • Kialvatlanság
  • Alkohol, droghasználat
  • Pszichiátriai kórképek
Kicsiknél nehéz elkülöníteni a két dolgot, főleg, ha még nem beszél tisztán a gyermek. Segíthet azonban, ha megfigyeljük,  hogy ébren van e, emlékszik e reggel az éjszaka történtekre.
Itt is érdemes naplót vezetni, és kideríteni, mi okozhatja a rossz álmokat; ha szükséges szakembert is bevonni. 
Jó tudni:
a rémálmok nem kórosak, fontos feladatuk van: segítenek feldolgozni, megemészteni a nappal átélt feszültségeket. Mégis fontos odafigyelni rájuk, mert jelzik a gyerek  félelmeit, amelyeket másképp talán nem is tud(na) megfogalmazni.
Ha sűrűn - esetleg minden éjjel - előfordulnak gyermekünknél rémálmok, az már mindenképp figyelmet érdemel, mert ez esetben tartósan feszült a gyermek állapota.

vissza